Szombat

Mai utam először a temetőbe vezetett, hogy megkeressem Ibsen és a többiek sírját. Ibsent nem találtam meg... Csak Bjørnstjerne Bjørnsont, akire nem emlékeztem, hogy ki volt. Író, költő, újságíró volt, ő írta azt a verset, ami, miután az unokája megzenésítette, a norvégok himnuszává vált. (Ha valakit érdekel, ide kattintva meghallgathatja.) A temetőbe lépésnek egyébként szigorú szabályzata van, melyet piktogrammokkal hoztak a nép tudomására: kutyakakit zacsiban gyűjteni, kutyát pórázon tartani, autóval, biciklivel, lóval bejönni tilos, és ne szemetelj! Nagyon ügyes és rendes lány voltam, betartottam minden szabályt.

Aztán elmentem az IKEA-ba, ami itt teljesen ugyanúgy néz ki, minden áru pont ugyanott van, mint otthon. A vége felé már picit az az érzésem volt, hogy ha kilépek, Budaörsön találom magam, de aztán a pénztárnál olyan sok volt az indiai, hogy elmúlt ez a hangulat. Önkiszolgáló pénztárok is voltak, de mivel a boltokban található bankártyaleolvasó szövegét sem mindig értem, inkább kivártam a hosszabb, de emberibb sort. Itt felvilágosítottak, hogy a neten tudok igényelni norvég IKEA FAMILY kártyát, amit már meg is tettem. Remélem megérkezik, mielőtt hazamegyek. :) Nem is igazán a vásárlás volt jó ma, hanem az oda vezető út... Ingyenes busszal lehet kimenni, ami a vasútállomás mellől indul. Előbb egy kis alagúton mentünk át, elmentünk a logisztikai központ mellett, ahol egy nagy hajót is láttam, sajnos csak pár másodpercig... Eztán következett egy hosszú alagút, hogy ne a várost terhelje a forgalom! :) Kintebb már autópálya, és kb. negyed óra alatt meg is érkeztünk. Rossz élmény volt, hogy a busznál nagyon tolakodtak az emberek, mintha élet-halál kérdése lenne, hogy felférnek-e a buszra... Pedig csak négyen álltunk, majdnem mindenkinek jutott ülőhely. Talán túl sok volt a külföldi, az IKEA-ban a tömeg 30%-a indiai volt. Hogy ezek mit csinálnak itt?!

Mielőtt hazajöttem, kinéztem még a régikikötőhöz. Csupa jég volt! :)