Múlt héten tartottam egy előadást arról, hogy milyen nekem, magyar cserediáknak itt, Osloban tanulni. Azt hiszem ilyesmi előadást inkább otthon kéne tartani, szerintem kevesebben mennek ki a BME-ről külföldre, mint ahogy illene, mint ahány lehetőség lenne... Sokan félnek, mert más kultúra, anyu nem főz és nem mos ránk, mindenki más nyelven beszél. De elfelejtik azt, hogy ugyanez a helyzet a többi cserediákkal is, nekik is megvannak ugyanezek a problémáik. Így elég hamar el lehet érni a "volt hoppá, nincs hoppá" állapotot.Na és hogy milyen külföldi cserediáknak lenni? Az igaz, hogy kicsit nehezebb, mint otthon - mert hát valamit valamiért -, de érdekesebb is! Itt minden más, minden új. Először azt veszi észre az ember, hogy nincs szaga a levegőnek, tiszta. Aztán megkóstolja a vizet, aminek viszont elég jellegzetes íze van. De sebaj, a lényeg hogy iható, és úgyis szeretem a teát! A boltban rengeteg minden más, mert a norvégok nem engedik be az olcsó márkákat az országba, hogy védjék a sajátjaikat. Ez jó, és így tényleg megismerem a jellegzetes norvég ételeket, de igazán ráírhatnák a termékekre angolul is, hogy mi a fene az, akkor legalább tudnám, hogy mit eszek. :) A Freia csoki szuper, az ICA-ban nagyon finom teafüvet (igazi teát, nem filtereset) lehet kapni, a zöldségeknek és gyümölcsöknek semmi íze sincs, de már vettem fűszereket, és Anyától kaptam igazi pirospaprikát. (Mert lehet, hogy nem mos rám, de jó magyar kaját azért küldött ;) )
Mindennek van előnye és hátránya. De ha ismerem mindkét oldalt, akkor a végeredmény inkább jó. :) Például nagyon jó az is, hogy péntekente szerveznek valami kulturális programot, most az új Operaházat nézzük meg. Ha sokat vagyok a többiekkel, akkor fejlődik az angolom is, valamint elég sokat tudok meg különböző kultúrákról, más népek viselkedési szokásairól. És ezt nem úgy, hogy olvasok róla vagy elmesélik, hanem a saját bőrömön tapasztalom. Úgy valódibb, és többet is tanul belőle az ember...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése