Suli

Ha ránéztek az órarendemre, láthatjátok, hogy már nem sok órám lesz... Norvég minden héten kétszer, és lesz még angol is. De az érdekesebbeknek sajnos vége lett... A kedvencem a Cross-cultural business behavior volt, ahol különböző népek kultúrájáról, szokásairól tanultunk. Nem érdemes ugyanis megsérteni a keleti népeket azzal, hogy barátságosan a szemükbe nézünk, ott ugyanis ez inkább frusztrációt vált ki az emberekből. Ugyanitt kerülni kell az eldöntendő kérdéseket, ugyanis a keletiek szerint nemet mondani illetlen dolog, ezért ők rengeteg olyan, elutasítást kifejező szókapcsolattal rendelkeznek, amely nem tartalmaz tagadószót, sőt, némelyikben még az "igen" is megtalálható. Ezért különböző körkérdéseket, ellenőrző kérdéseket kell feltenni, például ne azt kérdezzük meg, hogy megérkezett-e a hajó a kikötőbe, hanem azt, hogy mikor. És ezt is úgy, hogy közben elbeszélgetünk az időjárásról, a feleség és az egész család egészségi állapotáról stb., és közben többször is feltesszük azt a bizonyos kérdést. Fél óra után így megtudhatjuk, hogy az először kapott "tegnap ért be" igazából azt jelenti, hogy talán holnap itt lesz... Nekünk ez furcsa, egy átlagos európai azt kérdezi, hogy miért nem mondják meg az igazat? De ha a másik szemszögből nézzük - amit nem árt néha gyakorolni - a kérdés úgy hangzik, hogy hogy tudnak ilyen udvariatlanok lenni? Érdemes tehát felkészülni az adott ország szokásaiból, kultúrájából, mielőtt az ember oda utazik...

Az osztálytermünk - csak a miénk!

A második kedvencem a Team building volt, amelynek célja nemcsak a mi csapatunk építése, hanem olyan ismeretek elsajátítása is, amelyeket később is hasznosíthatunk majd, ha egy csapatot szeretnénk kovácsolni emberkék kis halmazából.
Tanultunk még project managementet, igazából ez a legfontosabb tantárgyunk. Tervezést, szervezést, ilyesmiket tanultunk, lényegében azt, hogy kell végigvinni egy projektet. Ebből a tárgyból van a legtöbb házink, annyi, hogy inkább nem is írtam be a google naptáramba... Szóval az, hogy egyik héten nincs órám, nem jelenti azt, hogy nem kell csinálni semmit!
Volt még környezetvédelem is, amit ironikus módon egy amerikai tanár tartott. Mellesleg mindenkit buzdított arra, hogy utazzunk az USA-ba, mert szegényeknek nincs akkora lehetőségük arra, hogy más kultúrákkal, más nyelvet beszélőkkel találkozzanak, mint nekünk, európaiaknak. Az ő országuk ugyanis túl nagy, Európa viszont kisebb, ezért sokkal könnyebb külföldre utazni. Hát szegények... nagyon sajnáltuk őket.
A legkevésbé érdekes tárgyunk az európai jog volt, azt hiszem fölösleges magyaráznom, hogy miért.
Végül, de nem utolsó sorban tanulunk még angolul is, ami ugyan nagyon hasznos (legalábbis nekem), de néha nem érzem elég hatékonynak. Ezt persze csak az itteni színvonalhoz értem, és igazából nagyon hasznos dolgokat tanulunk (pl. hogy szerkesszünk szöveget úgy, hogy könnyen olvasható, könnyen érthető legyen), csak néha kicsit lassan halad a tanár. Bár valószínűleg inkább az a probléma, hogy az órák mindig korán reggel kezdődnek :)
Ja és majdnem elfelejtettem a norvég órákat, de ez lehet, hogy egy külön bejegyzést kívánna, olyan különleges a tanárunk. A világ legrosszabb tanárát kaptuk, aki nemcsak unalmas, de rosszul, logikátlanul felépített órákat tart. Kár, mert egész vicces nyelv a norvég, tényleg jó lenne megtanulni. A tanár szerint nagyon nehéz, nagyon furcsa, főleg azért, vannak olyan hangok, mint a mi ő-nk és ű-nk... hahh... no comment... A nyelvtanról annyit, hogy a német és az angol keveréke, azért nem olyan egyszerűen, mint a holland, de nem az okoz gondot, hogy nem értem. Inkább az, hogy nincs elég nagy popóm a szótanuláshoz... De majd holnap tanulok! És már vettem egy mesekönyvet is (csak 20 kr volt...)! :)